XXL-től S-ig. XXL-től S-ig.

Elhatározás, kezdetek...

Az egész úgy kezdődött, hogyhát sose voltam soványka, aztán mikor elkezdtem csak úgy fogyozni, mondván, píha ez semmi, felszedtem még rá 20 kilót. Csodálatos érzés volt, mondhatom, adott az önbizalmamnak egy löketet, az biztos.

Lehetetlen volt az egész. Azért, mert otthon mindig volt kaja, mert nem bírom ki, nem megy, gyenge vagyok, etc. Ha megjött, azért kívántam többet, ha elmúlt azért, a kettő között meg azért. Hisztiztem, pattogtam. Közben persze orvosokhoz is eljártam, merthát, sokat nem ettem. Nem mondom, hogy keveset, sőt, de nem zabáltam állandóan összevissza zsírosat cukrossal. Csak az édesség és a kenyér-tésztafélék a gyengéim, ami pont elég. Kiderült hát, hogy semmi bajom, ez megintcsak lerombolt tetőtől talpig.

És most, pár radikális változás hatására, és saját magam radikális változása hatására (amit mai napig nem értek, hogyan következett be ilyen gyorsan o.O) újra elkezdtem, bloggal együtt, és kivételesen hiszek is benne, hogy menni fog, végigcsinálom, mert egyáltalán nem kínzom magamat.

Persze, most még csak az első héten vagyok túl, de nem sietek sehova. Egyelőre azt döntöttem el, hogy nem eszek 5 után. Ezt se úgy csinálom, hogy 17:00kor lerakom a villát-kanalat-kést, kiköpöm a falatot, hanem hogy 5 körül csinálok magamnak salit, vagy mást, amit enni óhajtok, és utána már semmit nem eszek.
Úgy volt, hogy a jövőhéten kezdem a kenyérmegvonást, de végül már a hét felénél nekiálltam, mert nem kívántam kenyeret. Annyi mindent ettem, hogy a kenyér nem is hiányzott: saláta, paradicsom, sajt, pulykamellsonka, kukorica, kefír. Nem számolok kalóriát, zsírt, csak az órát nézem.

Tegnap hallottam a televízióban, hogy egy terhes nő is szülés után úgy fogyott le, hogy nem evett 6 után, később 4 után semmit. Igen, ha az ember nem akarja, akkor nehéz még ennyiről is lemondani. De csak jobb, mintha se cukrot, se sütit, se kávét-teát-tésztát semmitse ehetnél.

Én személy szerint ebédelni azt ebédelek, amit főzök, bármi legyen is az. Vacsira salátát, fullosat, :D, reggelizni meg kávé, víz, és körülbelül ennyi.

Az én véleményem, amellett hogy agyban kell eldönteni, ami nekem sokáig, évekig nem ment, az, hogy kell valami változás. Nem konkrétan az életmódváltás, de az a legjobb. Én levágtam (igen, magamnak) a hajam, befestettem, és egyetemre jöttem, 160 km-re az otthonomtól. Utóbbi az, ami véglegesen segített eldönteni. Tényleg azt csinálok, amit akarok. Nincs csak olyan kajánk, amit magunknak veszünk, és mondjuk nem veszek csokit, akkor nincs.

Eddig csak akkor volt nehézségem, mikor hajnali háromnegyed egykor lecsót ettünk, mert kicsit sokat ittunk, és kellett az energia :D

Nos, kezdésnek ennyi lenne. Lehet kommentelni bátran (:

A változtatás erőltetése visszafogja a változást. Ezzel szemben az elfogadással szabad utat nyitok a változás előtt anélkül, hogy döntenék felőle.

Jorge Bucay

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.